2025 utolsó vasárnapján, december 28-án örömünnep volt a gyülekezetünk életében. Loós-Magyaros Réka bemerítkezésével megpecsételte Isten melletti döntését.
Az Istentisztelet egy közös énekkel, Meláth Attila lelkipásztor imádságával és köszöntésével kezdődött. Az imaközösségre való buzdítást Antal Dániel mondta el. Az 1.Korinthusi levél 13. rész 13.versét („Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”), és egy kanyargó utat ábrázoló képet hozott. Ezen a 18 km hosszú útszakaszon 318 kanyar van, ami azt is jelenti, hogy nincs egyenes szakasza. Ez egy kihívás az arra közlekedőknek, sokszor akár veszélyes is. Párhuzamot hozott a keskeny úttal, hiszen azon sem könnyű járni, de aki ott megy, annak 3 dolog szükséges, ami le van írva az előbb említett igeversben, a hit, a remény és a szeretet. Bár van választási lehetőségünk, de Jézusra nézve, a keskeny úton haladva a mennyország felé haladás a nehézségek árán is megéri. Dániel buzdított arra, hogy adjunk hálát a már megtett útért és könyörögjünk a még előttünk álló útszakaszért.
Az imaközösség és egy közös ének után Réka bizonyságtételét hallgatta meg a gyülekezet. Már 2 éve jár a gyülekezetbe, kommunikáció és médiával foglalkozik, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen dolgozik. Katolikus családban nőtt fel és bár minden lehetősége meglett volna, nem volt eddig saját kapcsolata Istennel, amit a saját hibájának vél. Amikor megismerte Vincét -aki már azóta a férje lett-, körülbelül a 2. kérdése az volt Réka felé, hogy milyen a hitélete. Ez volt a kezdete a megtérésének a 0.pontja. Elkezdett járni „Első lépések órájára”, egyre több kérdése lett és minél többet foglalkozott az Igével, annál több jelét látta Isten szeretetének, de gyökeres változást még nem érzett. Aztán érdekes dolgok történtek vele, egyik pillanatról a másikra rosszul lett és nem kapott levegőt. Nem értette mi ez, hiszen ő jól volt. Orvosról orvosra járt, de nem találtak semmit, az egészsége teljesen rendben volt. Saját maga akarta megoldani a problémát úgy, mint eddig, ahogyan mindig sikerült. Most azonban nem. Érezte, hogy Isten üzenni akar neki, de nem értette, nem tudta, hogy mit. Egyik este Réka egyedül volt és úgy érezte, hogy ennél magányosabb és üresebb nem is tudna lenni. Bárki ott lehetne, nem tudna segíteni rajta, ezt az ürességet csak Isten képes betölteni. Ezt felismerve imádkozni kezdett, hogy Isten töltse be az űrt a szívében és segítsen rábízni a gondokat, az egész életét. A további napokban, amikor elhitte, hogy Isten segít neki, akkor jól volt, ám amikor megingott olyan érzés fogta el, hogy valaki a háta mögött áll és úgy szorítja, hogy levegőt is alig kap. Emellé jöttek a kételkedő gondolatok Isten létezéséről, meghallgatásáról és segítségnyújtásáról. Amikor imádkozott minden rendben volt, mintha elfújták volna a szorító érzést. Ám ez nem volt olyan egyszerű, ingadozott, mintha rángatták volna a jó és a rossz között. Hetek teltek el ebben a labilis állapotban, míg az egyik imádsága közben Réka látta Isten arcát, ahogyan mosolyog rá és nyújtja a kezét felé. Ekkor értette meg igazán, hogy Ő ott van vele, rábízhatja az életét. Ő ott van, nyújtja a kezét, de amit oda akar adni, az Réka feladata, hogy elengedje. Át kell adnia az irányítást ahhoz, hogy Isten munkálkodni tudjon az életében. Ezt követően a rosszullétek elmúltak, átadta az irányítást Istennek. Pál levele sokszor megerősítette Rékát. Ezek után úgy érezte, hogy rendezni kell az életét, tudott igazán bűnbánatot tartani és elhitte, tudta, hogy van megbocsátás, hiszen Jézus az ő bűneiért is meghalt. Ez felszabadította őt. A János 4:14 igeverse (“de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik…”) adott erőt, hogy bemerítkezzen. Érezte, hogy most jó úton jár és bármi történjen is, ő Istennel kéz-a kézben szeretné leélni az életét. Réka bizonyságtétele lezárásaként elmondta, hogy Isten terve szerint szeretne élni és Jézus példájára szeretne bemerítkezni.
Az énekkar csodás szolgálatában következett Tóka Szabolcs szerzeménye, a Bemerítés című (“Most íme, itt van a víz…”) ének. Majd Tóth Krisztián lelkipásztor által felolvasott igék alapján az ünnepi hitvallást hallhattuk Rékától. Az egyértelmű válaszok után a bemerítő medence most már nem csak vízzel, hanem őszinte, tiszta szívvel is telve volt. Réka bemírtkezésére az 1Péter 1:5 igeverset kapta, mely így szól: “Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.” Majd megmozdult a parton a víz, Loós-Magyaros Réka hite megvallására, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében bemerítkezett. Az öröm után Tóth Krisztián a bemerítő medencében egy hálaadó imádságot mondott.
Az igehirdetés alapigéje az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv 16:23-34 része, mely így szól: „Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.” Meláth Attila lelkipásztor az igehirdetésében kiemelte, hogy szükségünk van Istenre és a Tőle kapott szellemi fegyverekre, hiszen nem csak Pál idejében, az ő életükben, hanem most is, a mi életünkben is óriási szellemi harc folyik. De egy jó hír van, Jézus Krisztus a háborút már megnyerte. Istennek mindenki fontos, és szeretné, hogy Ő is fontos legyen számunkra. Felhívta a figyelmünket, hogy bár most egészségesek és jól vagyunk, de ez bármikor megváltozhat. Jöhet a földrengés, és már nem leszünk jól. Ilyenkor minden reménytelennek tűnik, de mindig van felfelé út, megérezhetjük Isten szeretetét. A börtönőr felriadása egy felhívás számunkra, hogy talán nekünk is erre van szükségünk, egy felriadásra, hogy Isten szeret minket. Higgy benne és válaszd Őt!
Az igehirdetés után az énekkar szolgálata, utána a kézrátételes imádság következett. Meláth Attila imádkozott Réka életéért. Hálát adott az újjászületéséért és áldást kért a hívő életére. Majd az énekkar megható énekét hallgathattuk meg, a “Ne félj!” kezdetű művet. Tóth Zoltán a gyülekezet nevében köszöntötte Rékát, aki kiemelte, hogy ilyen még nem volt a gyülekezet életében, hogy egy adott évben valaki kétszer áll a szolgáló térben fehér ruhában, hiszen Rékáék esküvője is 2025-ben volt. Kívánja, hogy Isten lelke vezesse őt minden napon.
Az örömünnep végén a hirdetéseket, köszöntéseket hallhattuk. Egy közös ének után Meláth Attila záróimádságában kegyelemért esedezett és az Úr Jézus Krisztus dicséretét hangsúlyozta.
Cserepkáné Rottek Réka