„Boldog már a szívünk, lelkünk, íme, itt a Messiás!”
Ezzel a közös énekkel vette kezdetét idei karácsonyi istentiszteletünk, amelyet az énekkar szolgálata, imádságok, személyes bizonyságtételek és karácsonyi üzenetű igehirdetés tett teljessé.
Az alkalom elején Cserepka Ádám osztotta meg gondolatait a csend erejéről. Bizonyságtételében egy történetet mesélt el, amelyben egy barátjával együtt imádkozott, és az ima csendje mélyen megérintette társát.
Ezt követően Jobb Enikő arról beszélt, miként tapasztalta meg Isten szeretetét az elmúlt időszakban, és hogyan jutott arra a felismerésre, hogy számára a mindenható kegyelme teljesen elegendő. Milyen megnyugtató tudni, hogy Isten mindig hazavár bennünket, és a karácsony csendjében különösen is közel kerülhetünk ehhez az igazsághoz!
A Szeretet Csodája énekkarban szerzett élményeiről Meláth Attiláné, Kati tett bizonyságot. Kiemelte, milyen különleges volt éneklés közben átélni Isten szeretetének jelenlétét, és azt kívánta a gyülekezetnek, hogy az adventi időszakban és karácsonykor ezt a szeretetet tudja megélni és másoknak átadni.
Mészáros Márk ezt követően megosztotta, hogyan élte meg a feleségével közös adventi készülődést. Elmondta, hogy ebben az időszakban többször is megszólította az az igerész, amelyben az angyal Zakariásnak és Máriának jövendöl. Különösen mély benyomást tett rá Mária válasza, és azt kívánta mindannyiunknak, hogy Isten szavára mi is ilyen egyértelmű és engedelmes „igen”-nel tudjunk felelni.
Az utolsó bizonyságtételt dr. Nógrádi Krisztián mondta, aki hálát adott az elmúlt évért, baráti és ismerősi kapcsolataiért, családjáért, valamint az együtt megélt fontos mérföldkövekért.
Az Istentisztelet igehirdetésének alapigéje a Lukács 2: 6-14 volt. Meláth Attila lelkipásztor felhívta a figyelmet rá, hogy ma már mennyire megosztó ünnep a karácsony és mennyi, a bibliától eltérő megközelítése létezik. Vissza kell hát térnünk az igéhez az ünneplésen is. Nekünk, hívő embereknek fontos feltenni a kérdést, hogy Jézus bizonysága mit jelent a számunkra karácsonykor? Hova kerül a mi fókuszunk?
Jézus nem azt kéri tőlünk, amit a nagyvilág harsog felénk. A karácsony ünnepén mást vár tőlünk, valami hasonlót, mint amit az angyalok is kértek a nyájat legeltető pásztoroktól. Isten ugyanis azt kéri tőlünk, hogy tegyünk neki tisztességet, merjünk előtte őszintén letérdelni és szívből imádni őt. Álljunk meg előtte alázatban, engedelmeskedjünk neki, hallgatva a szavára – mint ahogy ezt a pásztorok is tették. Leginkább ezt várja tőlünk Jézus karácsony ünnepén.
Annak, aki tudja, hogy kit ünnepel ma, annak a legsötétebb, legnehezebb napokon is van öröme. Az valóban részesül Isten kegyelmében és szeretetében, élete áldott lesz.
Legyünk mi is ilyen áldássá!
LMR
A délutáni gyermekek karácsonyán a vasárnapi iskola gyermekei szolgáltak gyülekezetünkben. Jó volt hallgatni a verseket, jeleneteket, zenei műveket. Az istentiszteletet a hagyománnyá vált közös éneklés zárta, mely közben a csillagszórók fényeiben gyönyörködhettünk.
Ismét hálásak lehetünk ezért a karácsonyért! Áldott ünnepeket mindenkinek!