Imádságok, énekek, igehirdetés, jubilánsok köszöntése, bizonyságtételek és szeretetvendégség. A liturgia megszokott elemei ezúttal ünnepélyes formában szolgálták közösségünk egységének, és a tagok egymás iránti szeretetének erősítését november 30-án, Advent első vasárnapja délutánján megtartott gyülekezeti napon.
Meláth Attila lelkipásztor igehirdetése Jézus főpapi imádságán (János 17:20-23) alapult. Kiemelte a gyülekezet missziós lelkületének fontosságát, hiszen mindannyian Jézus küldetésében törekszünk élni, és a gyülekezetben Jézus munkáját akarjuk folytatni. A missziói gyülekezet nem tökéletes, de a tagok fejlődni szeretnének, a közösség javára válni és bevonni másokat is a gyülekezetbe. A közösség javára válni úgy lehet, ha az újszövetségi tanításokból kiemeljük azokat a részeket, amelyek az egymással való kapcsolatainkra vonatkoznak. Ezek szerint a tagok szeretik egymást, szolgálnak egymás felé, építik egymást, jobbító szándékkal intik egymást, zsoltárokat mondanak egymásnak (bizonyságtételekben, énekekben, imákban), megvallják egymásnak bűneiket és megbocsátanak egymásnak. Legyünk missziói gyülekezet, hogy Jézust tükrözze vissza az életünk!
Tóth Zoltán gyülekezetvezető először a bemerítkezési jubilánsokat köszöntötte, akik közül hárman tettek bizonyságot.
Paulóné Gyügyei Ildikó hívő család gyermekeként nőtt fel, Tahiban egy viharos éjszaka nyitotta meg a szívét Isten követésére. Bemerítkezett, szolgált énekkarban, zenekarban, majd 33 éven át az örökbefogadás szolgálata következett az életében. Jelenleg nagymami teendőiben teljesedik ki. A jelenések könyve igéje alapján a mindhalálig tartó jóság a legfontosabb számára.
Király Sámuel 30 éve merítkezett be, azóta minden hullámvölgyben, vagy döntéshelyzetben érezte Isten jelenlétét. Ősszel történt vele, hogy a hosszú hétvége előtt nem működött a bankkártyája, nem tudott pénzhez jutni. Szüksége volt készpénzre, de nem tudta mihez kezdjen ezzel a helyzettel, ezért Istenhez fordult megoldásért. Kisvártatva annyi vásárlója érkezett méhészetébe, hogy a problémája rövid idő leforgása alatt megoldódott, elegendő pénzhez jutott. Abban a helyzetben is megtapasztalhatta, hogy Isten nem hagyta magára.
Tóth Gyuláné, Rózsika néni 70 évvel ezelőtti bemerítkezésére emlékezett, amelyet egy egyhetes evangelizáció készített elő, a hajdúböszörményi gyülekezetben. Ezen az alkalmon szólította meg az ige, ezért a kárhozat helyett az örök életet választotta. Jövendőbeli férjével egy időben merítkezett be, majd 11 hónappal később összeházasodtak. Reméli, hogy minden gyülekezeti testvérrel együtt lesz a mennyben.
A 20., 30., 40., illetve 50. házassági évfordulójukat ünneplő párok közül az 50. évfordulót ünneplő Cserepka házaspár férj tagja, Pál egy verssel tett bizonyságot arról, hogy Isten hívására, ami akár egy levélben is érkezhet hozzánk, nagy öröm igent mondani az ember életében.
A gyülekezet ünnepi alkalmát szeretetvendégség zárta.
MKA