Hívő életünk minden pillanatát át kell, hogy hassa a hála, hogy Isten áldásai és ajándékai fölött érzett örömünk tölthesse el a szívünket. Ennek a kegyelemnek az átélése különösen felerősödik hálaadónapjainkon. Idén, szeptember 28-án, vasárnap délelőtt imában, zenében, igehirdetésben és bizonyságtételekben bővelkedő alkalmon vehettünk részt váci imaházunkban. Kiemelkedő, örömteli várakozással tekintett a gyülekezet Tóth Krisztián kisvárdai lelkipásztor vendégszolgálatára, hiszen ő, a közösségünkből indult el Istentől elhivatott lelkészi útjára nyolc évvel ezelőtt.
Meláth Attila lelkipásztor köszöntése és a dicsőítő csoport zenei szolgálata után Csáki Attila elöljáró, presbiter az Efézusi levél 5. részének 20 verse („…és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor, mindenért, a mi urunk Jézus Krisztus nevében.”) alapján buzdított imaközösségre. A mindenkori hálaadás mindenért, ha gőg nélküli és szüntelen, akkor megváltoztatja a perspektívánkat az életszemléletünkben és meglátjuk, hogy mennyi mindenünk van.
Tóthné Torgyik Ildikó bizonyságtételében a 84. Zsoltár 6. versét („Boldog ember az, akinek te vagy erőssége és a te ösvényeid vannak a szívében.”) hozta a gyülekezet elé. A közelmúltban átélt események megerősítették benne azt a tényt, hogy Istennel jó járni, de az úton vannak nehézségek, nehéz döntések, amelyek rossz napokat hoznak, viszont a Jóatya ezeken a rosszabb napokon sem hagyja egyedül azokat, akik benne bíznak, benne hisznek.
Farkas Gergő a váci ifjúság közösségéért fejezte ki háláját, amelyben a hite gyarapodik és a jó lelkületű szolgálat lehetőségét tapasztalhatja meg. A Példabeszédek 27. fejezetének 17-19. szakaszát választotta bizonyságtétele megerősítéseként. „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik. Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.”
A vendégek közül a kisvárdai Egyed András és Marika köszöntötték a gyülekezetet. András életében volt időszak, amikor a harag teret kapott, emiatt távol került Istentől, de egy igehirdetésből megértette, hogy ő Isten számára fontos és értékes, ezért dönthetett úgyis, hogy elengedi a haragot. Zárásként saját versével ajándékozta meg a jelenlévőket.
Egyed András: Most nem annak
Most nem annak van ideje, hogy verset írjak. Most nem annak van ideje.
Mert kell, hogy fogjon rajtam a Szentlélek ereje.
S kell, hogy szentséget hordozzak pislákoló gyenge fényemre Krisztusom.
Kérlek önts egy kis olajat!
Tekerjen fekete üszkös kanócomon kezed végre.
Hadd legyen rajtam az Ő fénye!
(S erőtlen hitem vége érjen a krisztusi vérbe, a szent éltető olajba.)
Szívja meg lelkem önmagát, s árassza magából a fény Urát.
Most nem annak van ideje, most nem annak, hogy pislákoljak.
Mécsesemet rakjátok fel az ablakba, hadd világítsak.
Fényemmel a sötétségbe, vonzzak, mint lámpa sugara eltorzult ocsmány bogarat, be az éltető fénybe.
Ki testvért, embert a sötétségből!
Ki a ködből, ki a gyötrődésből!
Gyere ki barátom a sötétségből!
Nézd csak éltető fényemet, hát engedd s Krisztus meggyújtja lényedet.
Sütő Mária a gyermekeiért és óvónői hivatásáért mondott hálát és a 136. Zsoltár 1. versét („Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart a szeretete.”) olvasta fel.
Tóth Krisztián vendég lelkipásztor igehirdetése a Thesszalonikaiakhoz írt első levél 5:12-28 alapján szólt.
Bevezetésként Mag Tibor néhai testvérünk 1994-es megtérési bizonyságtétele hangzott el, amelyből Jézus szabadításának öröme áradt ki. Az ige alapján tovább gondolva az Isten szabadítása fölött hálából érzett örömünket, fontos tudni, hogy a Sátán örömtolvajként jár közöttünk, és megtéveszthet azzal is, ha mások örömét akarjuk utánozni. Pedig a szabadítás örömét mindenki átélheti, de előtte meg kell tisztulnia. Az ige alapján felmerülő kérdés, az is, hogy tudjuk-e becsülni és tudunk-e hálát adni a gyülekezeti vezetőinkért? Ez nem megy magától, az igéből kimagasló felszólítások, a vigyázzatok és a szüntelenül imádkozzatok is erre utalnak. Készülnünk kell Jézus Krisztus eljövetelére és a vele való találkozásra. Ha mindennél jobban szeretnénk vele találkozni, ha naponta átéljük az Ő szabadítását, akkor telik meg a szívünk örömmel és akkor lesz az örömünk valódi és nem lopott, utánzott öröm. Az életünkben semmi nem jár nekünk, hanem minden, a család, a gyülekezet, az emberek, akiket Jézus az utunkba hoz, minden Isten ajándéka, amelyért hálásnak kell lennünk.
A délelőtti alkalmat a gyülekezet énekkarának nagyszerű szolgálata kísérte, Tóka Szabolcs közreműködésével és Kolesza Judit vezényletével.
MKA