Az idei hálaadó napunkon Lőrik Levente, gödöllői lelkipásztor testvérünk volt a vendégünk egész nap családjával együtt,akik részben hazajöttek.
A délelőtti istentiszteleten először a születésnaposokat köszöntötte a gyülekezet, külön köszöntve a kerek évfordulós Cserepka Sándorné, Jolikát.
Az imaóra után két bizonyságtételt (Bíró Gábor és Loós Vince) hallgattunk meg.
Az igehirdetés a 27. Zsoltár versei alapján szólt: A hála nem lelki beállítódás kérdése. Mindent Istentől kapunk, mindenért, „apróságokért” is hálát kell adnunk – mindenkinek. A hálaadó nap az Isten útján járók ünnepe. Ha Isten útján járunk, akkor bizonyosak leszünk abban, hogy „világosságom és segítségem…életem ereje az Úr”. Az életünk folyamatosan veszélyeztetve van, de Isten világossága átformálja, megújítja életünket. A félelem helyett az Istenbe vetett bizalmat kell táplálni. Mi vagyunk a tanúi annak, hogy ha Istennel élünk, akkor valami jó történik az életünkkel!
Az úrvacsorai közösség zárta a délelőtti istentiszteletet.
Délután Lukács 12:13-32 alapján szólt Lőrik testvér: az aggodalmaskodás jellemző az emberre, ránk is. Jézus azt mondja: ne aggodalmaskodjunk! Ha aggodalmaskodni kezdünk, akkor az annak a jele, hogy a bizalmunk csökken Isten felé. Nem Ő változik!
Kérdés, hogy hol, mikor van az „elég” a számunkra? Jézus azt mondja, nézzünk körül, nézzük meg, Isten hogyan gondoskodik teremtményeiről!
Ha az áldások megelőzik Istent, ha nem Ő lesz a középpontba, akkor átokká lesznek számunkra az áldások. Istenbe vessük a bizalmunkat! Ő megszabadít az aggodalomtól. Ha pedig ettől szabadok leszünk, akkor Ő felszabadít a jókedvű adásra mások felé.
Az igehirdetés után a gyülekezet hálaáldozata imádsággal került az oltárra.
Bizonyságtételeikben testvéreink (Murányi-Kovács Anita, Kiss Boglárka, Mészáros Márk, Virág Attila) az életük történéseiből osztottak meg néhány dolgot, amiért különösen hálásak az elmúlt időre visszatekintve.
Egész nap az énekkarunk hangolta a szívünket hálaadásra énekeikkel.
Szeretetvendégség zárta az alkalmat.
(Írnok)