Felekezetemet tekintve református gyülekezetből származom. Minden héten ott voltam a templomban, szívemben mégsem volt ott Isten. Tinédzserkoromban Istennek nem tetsző életet éltem, az ördög kötelei egyre inkább körbefogtak, de templomba továbbra is jártam.
Majd úgy alakult az élet, hogy 22 éves koromban magamhoz vettem a húgomat. Ahogy az élet terhei nehezedtek, a szívemben elvetett igemagok kezdtek élővé válni. Egyszer, ahogy a templomban ültem, nagyon nehéz volt és Istenhez kiáltottam, hogy segítsen, mert nem bírom tovább. Valójában attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy nem viszem tovább egyedül azt a terhet, itt engedtem be Istent először a szívembe. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. (Jak 4,8) Innentől fogva terheimet megkönnyítette és erősebbé tett engem. Utána elhívtak egy bibliaórára, ahol napi szinten olvastuk a bibliát, onnantól fogva, az ige élővé és hatóvá vált az életemben, valójában ez volt a megtérésemnek a vége, az első kimondott kiáltástól, az őszinte bűnvalláson keresztül a bűnbocsánatig. Ekkor változott meg az életem és azóta az Urat szolgálom.