14 éves vagyok, keresztény családból származom, ezért nem is volt kérdés számomra Krisztus létezése, kisgyermekkorom óta hallottam a bibliai történeteket. Mindig szerettem táborokba járni, 2020 nyarán elmentem az Élet szava táborba, ahol nagyon megérintett az ige. 
Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. (ApCsel 2,37-38)
Ekkor tudtam, hogy szükségem van a bemerítkezésre, felismertem, hogy bűnös ember vagyok és nem élhetek világi életet. Elfogadtam Jézust, mint személyes megváltómat és szabadítómat. Istennel való kapcsolatomra úgy gondolok, hogy Ő az, aki együtt hajtja velünk az igát, mint ahogy Máté is írja 11,28-29 versében: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Március végén érlelte meg bennem a Szentlélek a döntést, hogy szeretnék bemerítkezni és megvallani a hitemet.