2012 óta járunk a Váci Baptista Gyülekezetbe. Ősagárdon nőttem fel, az ottani evangélikus gyülekezet tagjai voltunk a családommal. Mindig is hittem Isten létezésében, sokszor megtapasztaltam jelenlétét és szeretetét az életemben.
Megtérésem azonban később jött el, amikor ifibe jártam. Ez nem egy konkrét esemény volt, hanem egy folyamat. Az ifialkalmak ráébresztettek arra, hogy nem elég csak hinni Istenben, hanem az igazi változást az hozza el, ha átadom életem az Úrnak.
Két ige volt nagy hatással rám: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28) Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Fil 4,6)
Megtapasztaltam ezt a békességet, személyes kapcsolatom lett az Úrral, és azóta is kíséri életem ez a két ige és emlékeztet arra, hogy az aggodalmaimat adjam át neki.