Evangélikus családba születtem, a hit és Isten igéje egészen gyerekkoromtól kezdve része volt az életemnek, de sokszor éreztem, hogy nem vagyok megtérve. Különböző gyülekezetekben kerestem a helyemet, ahol azt tapasztaltam, hogy mások sokkal jobban meg tudják élni a hitüket, ez ráerősített arra a korábbi érzésemre, hogy az én hitem nem igazi.
Férjemmel 2019 nyarán jöttünk először a Váci Baptista Gyülekezetbe, majd elkezdtünk járni az első lépések alkalmakra, ahol többször is elém került a gondolat, hogy a hit egy döntés, nem pedig érzések kérdése.
Eközben folyamatosan éreztem Isten hívását a bemerítkezésre. Mindig előttem volt az a gondolat, hogy véges az időnk, amit nem szabad eltékozolni. Keressétek az Urat, amíg megtalálható. (Ézs 55,6) Sokszor eszembe jutott Jakab levelének 4,8 verse: Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Isten hív, de nekem is közelednem kell hozzá, az én részemet nekem kell megtennem. Idén tavasszal az egyik április reggeli áhítat igéje a Jn 13,8 volt: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Felismerésként hatott rám Jézus válasza az aznapi néhány soros áhítatban. Ekkor éreztem, hogy ez nekem szól. Jézus vére általi megmosatás nélkül bűnös, elveszett ember vagyok. A megtérésem folyamata ezen a napon, ezzel az igével teljesedett be.