Nagyon várták a gyerekek szeptember utolsó szombatját, amikorra tanítóik egy mozgalmas és csapatot építő kültéri programot szerveztek. Arra a hétvégére azonban áldást hozó esőt kapott Vác és Budapest is.
Így még nagyobb várakozás volt mindannyiunkban, amikor a következő szombat reggelre gyönyörű napsütésre ébredhettünk.
Külsős apukaként voltam jelen aznap, mert középső fiammal egy apás napot terveztünk. Jó volt már a vonatúton beszélgetni nekünk felnőtteknek is, de a gyerekek is összerázódtak és tervezték, hogy mit fognak játszani. Azok a gyerekek is bekapcsolódtak a csoportokba, akik csak jövőre lesznek a Tini Csoport tagjai. Így nem is volt meglepő, hogy amikor megérkeztünk a szabadidő parkba és a „bázis” helyet megbeszéltük, egy percen belül a teljes csapat szétszaladt a területen.
Több kávé és sütemény mellett beszélgethettem a tanítókkal a korosztályra jellemző környezeti és viselkedésbeli sajátosságokról, lelki helyzetekről; jó volt hallani, hogy más családokban is hasonló feladatokkal küzdenek a szülők.
Néha megjelentek a gyerekek enni vagy inni, aztán szaladtak vissza a sokféle játékot végigjárni. Amikor pedig eljött a hazaindulás ideje mindenki csodálkozott az idő gyors múlásán.
A vonaton fáradt, de boldog gyermekek jöttek haza.
Köszönöm, hogy én is ott lehettem!
(F.Tibi)