A Tinik vezetői szinte már hagyománynak számító bringatúrát szerveztek tavasszal. A gyerekek a szabadidős lehetőségek mérlegelésénél, nagy egyetértésben a bringázást választották. Erre a nagy várakozásra igyekeztünk egy érdekes útvonalat kitalálni. A közeli dombok között bringáztunk és önfeledten élveztük a tavaszi napsütést. Az imaháztól nagy lendülettel indult kis csapatunk, a törökhegyi dombon alakult ki a túrára jellemző sorrend: fiúk elöl száguldoztak, lányok középen csacsogtak, felnöttek hátul megfontoltan, szemlélődve cammogtak. Ennek következményeként csak néhány lány és a felnőttek álltak meg a 2A feletti felüljárón egy kis frissítőre. A Cselőte-pusztai réten ismét összerázódott csapatunk. Lehet, hogy a békésen legelésző bocikról ragadt át a hangulat a társaságra. Az idillt csak Márk szembogarának duplázódása törte meg, de ezt Zeni fürgén orvosolta. Úgyhogy a Kosdi úton, zökkenőmentes volt az átkelés, a Deákvár fölötti dombokon már érződött, hogy nem mindenki barátja az emelkedő, de egy „zúzósabb” meredek lejtő frissítőleg hatott az adrenalin éhes ifjúságra. Oly annyira, hogy a Vác tábláig tartó sprintbe majdnem mindenki beszállt. Persze lehet, hogy a fagyi ígérete és besegített az út végi „hurrá” hangulatba. Mivel az Úr vigyázott ránk ezért a 4 felnőtt figyelme elégséges volt, hogy a majd 20 tini épségben befejezze a túrát. 🙂
(Nagy István)