2014. aug.31-e: lassan vége a nyárnak, a gyülekezeti élet is újra beindul… Az imaóra után, az évkezdés előtt Meláth testvér a jelenlévők soraiból kihívta az évet kezdő gyerekeket, tanulókat, kicsiket és nagyokat és áldáskéréssel, imával indította útjára a gyülekezet nevében a nebulókat az új évnek. Aztán az egyik legifjabb gyermekünkért imádkozhattunk: Kispál Gergelyék hozták el másodszülött gyermeküket, Hunort, hogy Isten kegyelmébe, a gyülekezet szeretetébe ajánlják Őt. Meláth testvér I.Krónikából olvasott fel egy imádságot. A szülőknek is kérdése lehet: mi lesz ebből a gyermekből? De ha ott a kérés a szívükben: hogy Isten legyen Vele és vigyázzon Rá, akkor ott a beteljesedés ígérete is az Igében: Isten megadta, amit szívükben kértek. A szülők és lelkipásztorunk imádsága után a család és a gyülekezet nevében a testvér, Széllné Feik Szilvi köszöntötte a kibővült családot, majd a gyermekek mondták el jókívánságukat.A délelőtti istentisztelet alapigéje a Lukács 14:1-11 -ig szólt: Jézus mindenkit észre vesz, mindenki fontos Neki: a beteg, a figyelő, a kereső és az ítélkezni akaró is. Legyünk elégedettek a sorsunkkal, hiszen ha Jézus velünk, a legnagyobb kincs is velünk van. Ne akarjunk erőszakosan feljebb kerülni, hiszen Isten országában csak a kegyelem szintje létezik. Inkább segítsük a távol állókat: ne felejtsük el, honnan jöttünk mi is Istenhez! Épp ezért legyen bennünk alázat, szeressük Jézust és ne felejtsük el. „Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik!”.
Közös ebéddel folytatódott, ill zárult a mai családi vasárnap.
(írnok)