Csendeshét – 2014.08.21-28

2014.  augusztus 3. hetében a fiatalok ismét elmentek elcsendesedni egy hétre Mattyra. Köszönik szépen a gyülekezetnek az újabb lehetőséget!
Az alábbiakban az ő beszámolóik olvashatóak.

Kavicsok a parton…
Mint kavicsok a parton, élünk egymás mellett,
De mégis, mindig átnézünk a másik felett,
Egy víz most minket napról napra, reggel este,
Ám fejetlenül rohanva sosem vesszük észre,
Hogy telik az idő és olvad a hó,
Lassan eljön a nap, oh, Mindenható.
Mint homok dűnék állunk az élet sivatagjában,
Ám mégsem nézünk egymásra.
Mégis egy szél fúj mindnyájunk,
Kik mind törékeny üvegen járunk,
Mely összetörik minden apró szóra,
Telik az idő, tikk-takk, telik az óra.
Mint kopár hegyek kitörve a csendből
Nézzük egymást évszázadok óta,
De mégis van egy nap, egy hét talán,
Mikor percről percre rólad gondolkozván
Elmerülhetek áldásod csodáit csodálva,
Feléd vonulva, téged imádva.
Nemeshegyi Marcell

Idén gyülekezetünk ifjúságával és a Fasori Református Gyülekezet ifjúságának egy részével kiegészülve Mattyra mentünk Csendeshétre. A hét folyamán Dávid életével és harcaival foglalkoztunk. Áhítatot minden nap reggeli után kis csoportokban tartottunk. Ezek nagyon áldásos beszélgetések voltak, jó volt látni, hogy bár különbözően gondolkodunk, mégis egy Istennek a gyermekei vagyunk. A tanításokat Meláth Attila és Floch Gábor lelkészek tartották.
Vasárnap a bokor utcai Pécsi Baptista Gyülekezetbe mentünk el szolgálni. Két éneket énekeltünk és többen bizonyságot tettek a testvérek épülésére. A hét során lehetőségünk nyílt a különböző csillagképeket megvizsgálni, majd egy-egy égitestet egy kisebb távcsővel közelebbről figyelembe venni, amiben Kiss Áron volt segítségünkre. Továbbá aki úgy érezte, hogy talentumait meg szeretné mutatni a többi táborozónak, annak erre lehetőséget nyújtott a kedd esti „Ki mit tud?” és a csütörtök esti „színházest”. Szerdán egy túrán vettünk részt, aminek keretein belül bejártuk a környéket és szert tettünk egy új barátra, a kígyós nénire. Másnap az ifjúság egyik fele elment a Harkányi Gyógy- és Strandfürdőbe, míg másik fele a siklósi várat tekintette meg.
Az áldások sorát bővíti az is, hogy egy délelőttöt leszámítva remek időnk volt, a pulóverekre csak este volt szükség. A dicsőítéseket Meláth Gergely vezette, ezek rendszerint tanítások előtt és esténként voltak, de többször előfordult az is, hogy buszozás közben rázendítettünk egy-egy ismertebb énekre, ezzel örömöt okozva Istennek és a buszsofőrnek. Bár utóbbiban nem vagyok annyira biztos.
A sok program mellett természetesen rengeteg időnk volt lelkileg feltöltődni, egymással beszélgetni és építeni az Úr országát. Igazán áldásos hetet tölthettünk el együtt, nem mindig csendesen, de mindig Istennel.
Nemeshegyi Csanád

Számomra a nyár legkülönlegesebb hete zárult a múlt héten, Mattyon.
Reformátusként speciális helyzet volt egy baptista ifi héten részt venni, de utólag ez az apró különbség adta az egész hét szépségét.
Egyrészről megismerhettem teljesen új embereket, akikkel valószínűleg nehezen sodort volna össze az élet bármikor is. Megfogott az ifi nyitottsága, összetartása és bensőséges hangulata. Tetszettek az őszinte imádságok.
Másrészről a hét közepére a lelki ráhangolódás is sikerült és fontos üzenetként hozhattam haza, hogy egész évben fontos az Istennel való szoros kapcsolat, hiszen ez az életünk minden területére hatással van.
Köszönöm, hogy Veletek lehettem és jövőre is szívesen csatlakozom!
Pálúr Jonathán

Először is szeretném megköszönni a meghívást a csendes7-re! Első csendes hetem volt! Nagyon „kiégve” mentem a táborba és hálás vagyok, hogy lelkileg felüdülten, feltöltekezve hagytam el Mattyot.
Ez is az egyik jó élményeimhez tartozik, de aminek nagyon örültem, hogy az egyik este, amikor Lázi Dani barátom megérkezett a táborba Ády megkérte őt, hogy imádkozzon lefekvés előtt, és aki akar, az nyugodtan imádkozhat és engem kért, meg hogy én fejezzem be majd imádsággal. Nagy meglepődésemre, akik ott voltunk a szobába, mindannyian imádkoztunk és nagyon megkönnyebbülve, békében feküdtünk le aludni. Sokkal jobb volt így közös imádsággal álomra hajtani a fejünket, mint amikor egyedül imádkozok.
 
Hálás szívvel gondolok vissza Mattyra, erre a felejthetetlen csendes7-re! 🙂
Kovács (Puttó) Énok

Mivel én református vagyok, az elején kétségeim voltak afelől , hogy jól fogom-e magamat érezni a táborban. Lelkileg feldúlva érkeztem, rengeteg kérdésem volt, amikre szerettem volna válaszokat kapni. Aggódtam, hogy nem fogok tudni eléggé megnyílni, de szerencsére nem így történt. Csodálatos érzés volt megtapasztalni azt, hogy a többi táborozó ilyen szeretettel viszonyul hozzánk, újakhoz. Őszintén elmondhattam a többieknek az érzéseimet, és nem kellett attól félnem, hogy kinéznek majd. Többet is beszéltem, mint amennyit máskor  szoktam. A beszélgetések és az alkalmak során mindig elhangzott egy-egy olyan mondat, ami elgondolkoztatott, és segített abban, hogy tisztábban lássak, így a tábor végére egyre kevesebb kérdésem maradt. Összefoglalva a tábortól azt vártam, hogy utána feltöltődve és megújulva tudjak majd hazatérni. Nem kellett csalódnom.
Incze Dóra

Jó volt megtapasztalni, hogy milyen elfogadó és szeretetteljes ez a közösség. Jó érzés volt, hogy egy hét erejéig mi, Fasoriak is a tagjai lehettünk. Azt hiszem a közös játékok, éneklések, kiscsoportos beszélgetések, imádkozások elég közel hoztak minket egymáshoz, és így új barátokra tehettünk szert. Reformátusként jó volt bepillantani egy Baptista ifi életébe, meglátni a hasonlóságokat/különbségeket. Én annak ellenére, hogy nagyon keveset tudtam arról, hova is jövök meg mi fog itt történni, nagyon jól éreztem magam és sok szép emléket örizgetek magamban erről a hétről. Remélem, hogy találkozunk még!!!
Pálúr Johanna

Az idei nyaram az eddigieknél összetettebb volt, hála az Úrnak több táborban is részt tudtam venni, túrázni is volt alkalmam stb. ezét úgy éreztem már kifáradtam jó értelemben. Gondoltam hogy már elég volt, ennyi volt! Azonban hallottam, hogy hátra van még ez a tábor, amire sehogy sem voltam felkészülve.
Majd a tábor első napján, egy váratlan baráti telefonhívás, és kb 10 perc gondolkodási idő után mégis összejött a tábor nekem, köszönhetően a váci testvérek támogatásának is.
A másnapi vonattal érkeztem Pécsre, hogy találkozzak a-  már táborozó – testvérekkel. Amikor megláttak hangosan köszöntöttek, ami jól esett! Majd elindult a buszunk Mattyra a szálláshelyre.
A tábor alatt lehetőség volt rá. hogy sok testvérrel a megszokottnál oldottabban tudjak beszélgetni, és arra is, hogy mélyebben megismerjük egymást. A lelkészek nagyon aktuális témákkal készültek, mégis könnyen emészthetőek voltak. Sokat tudtam tanulni az alkalmak alatt, sok vétkemre és hiányosságomra is ráébredtem, amik kezelésére ebben a táborban számomra minden „eszköz” megvolt. Ahogy Floch Gábor lelkész is mondta, ami terhet magunkkal hoztunk, akármi nyomja a szívünket azt ,,itt lehet hagyni Mattyon”. A tábor végére fogtam fel, hogy ez mit jelent.
A kiscsoportos beszélgetések még nagyon tetszettek, amiket pár idősebb testvérünk tartott. Itt lehetett még jobban megismerni egymást. Voltak református testvérek is a táborban, akikkel szintén tudtunk ismerkedni, amiért külön hálás vagyok.
A Csendeshét nem volt se rövid, se hosszú, hanem pont beleillett a nyaramba. Enélkül nem lett volna teljes.
Kovács Gergely

Mivel ez volt életem első Csendes7-e, ezért nekem merőben újdonság volt minden, ehhez mérten vegyétek az én beszámolomat 🙂
Nagyon jok voltak a kiscsoportos beszélgetések, remek alkalom volt h többet megtudjak néhány emberröl a táborban és nagyon jó témák merültek fel, imádtam a beszélgetéseket. Az alkalmak szintén tetszettek, jo ahogy Dávid történetét a hét folyamán megismerhettük, a végén kerek egészet alkotva.
Azt sajnáltam picit h még a második napon nem volt kiscsoportos beszélgetés , több témárol lehetett  volna beszélgetni, de erre igy utolag döbbentem rá, meg mégiscsak elsö alkalommal voltam ilyen táborban 🙂
Jok voltak az egyéb programok is, jo h volt mindig valami szervezve 🙂
Fejes Ádám

Az idei Csendeshét számomra azért volt más, mint a korábbiak, mert amellett hogy Isten minden egyes nap tanított valamire -mind a lelki- mind a hétköznepi életemről-, sok új embert ismertem meg és megtanultam nyitottabbnak lenni az idegenek felé. Jézus apró morzsák elhintésével formált, nem pedig egy hirtelen löket felismeréssel, ami még inkább arra ösztönzött, hogy időt szenteljek a Vele való kapcsolatomra és az Ő akaratát akarjam a magamé helyett érvényesíteni. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen csodás emberek vesznek körül és hogy Isten formál általuk. 🙂
Nagy Marcsi

Idén nekem nagyon tetszettek a közös éneklések. Elképesztő élmény volt ennyi lelkes emberrel együtt hálatelt szívvel énekelni.
Csáki Ákos

Az igazat megvallva én idén nem akartam cs&s7re menni, ugyanakkor vágytam arra, hogy Istenről többet tudjak meg és újra közelebb kerüljek hozzá. Már korábban is merült fel bennem néhány kérdés, melyekről tudtam, hogy itt választ kaphatok rájuk. Így is lett. Azóta hálás vagyok Istennek, mert ezen felül barátságokat mélyíthettem és köthettem.
Csáki Dotti

A tábor előtt kicsit tartottam az egész eseménytől, nem sok embert ismertem, nem tudtam, hogy hogy fognak befogadni, és hogy milyen töménységben fogom kapni az igét. Ez az aggodalom, vagy inkább kíváncsiság rá is nyomta a bélyegét az első 2 napra, nehezen oldódtam fel. A szobatársaim normálisak voltak, minden este volt valami érdekes téma, illetve különféle stílusú viccek mesélése. Nagyon tetszett, hogy próbáltak velem beszélgetni azok is akik nem ismertek, örülök, hogy ezzel a csapattal tölthettem ezt a hetet, feltöltött a következő tanévre. Úgy érzem közelebb kerültem Istenhez is, a tábor előtt nem tudtam volna elképzelni, hogy én is hangosan fogok imádkozni valakivel, aztán a végére már imatársam is lett.
Köllő Dávid