Nagyon érdekes és izgalmas erdei túlélőtúrán vehetett részt a Tini csoport május utolsó szombatján.
A Morgó-patak mentén sétálva először elszánt nyomozásba kezdtünk, a nyom és kakihatározónk segítségével, aminek eredményeképpen ezentúl sokkal tudatosabban fogunk találgatni az erdőben kirándulgatva, hogy egy őz mehetett előttünk avagy egy kutya. Annál is inkább, mert ezt követően lehetőségünk volt belepillantani egy reményvesztett eltévedt erdőjáró életébe, aki estére összeüt gyorsan magának egy kaibát, közben zavarodott asszonya és gyerekei bogarakra, sáskákra, tücskökre vadásznak és felkutatják az ehető leveleket, amiből főzeléket tudnak főzni este a saját maguk által csiholt tüzön. (Igaz ehhez azért legyen 2014nálunk mindig nagyító, ugye Jani..) Miután “sikerrel” vettük az elénk gördített akadályokat, látva a csoport lelkesedését sültszöcske és útifűleves evés közben megállapíthatjuk (és talán túravezetőnk Áron is egyetért velem) jobban járunk, ha nem térünk le a kiépített turistaösvényről és emellett megtanulunk nagyon hangosan kiabálni, de ami a legfontosabb: hittel imádkozni.
T.Zeni