Hónapok óta készültünk (gyűjtöttünk) erre a programra: a Csokoládémúzeumba mentünk. Sokat utaztunk (de kipróbáltuk az új metrót is) mire kiértünk Árpádföldre. Hangulatos, az eső után tavaszi, friss levegőn, gondozott kertben vártuk bebocsátásunk idejét, a 12 órát. Így az ebédidőt már a csokoládék között tölthettük. Kóstolhattunk már a belépésnél, de a program alatt is végig különböző finom csokoládékat. A felnőttek még pálinkát is kóstolhattak, vagy „beválthatták” konyakosmeggyre…Sok mindent megtudhattunk a csokoládé történetéből, az eredetéről, a különböző újabb és újabb felfedezésekről, fejlesztésekről. A filmvetítés alatt is kaptuk végig a különböző alakú, töltetű, ízű csokikat… pardon: csokoládét. (Azt is megtanultuk, megérdemli ez a finomság, hogy ne csokinak, hanem csokoládénak hívjuk.) Magunk is készíthettünk egy csokoládé-kosarat, tetszés szerinti ízesítéssel. Szép dobozban elhozható volt, (bár volt, akinek már a buszmegállóban hazafelé elfogyott, mert „csokihiánya” volt). A végén (természetesen) elbóklásztunk, vásároltunk a mintaboltban. Hogy mennyi került haza abból?…
írnok