Május 19-én a havi tiniprogram keretében a Gyadai rétre mentünk. Illetve a rétig el sem jutottunk…A tanösvényen indulva bóklásztunk az erdőben, megtaláltuk a patakot, ahol hidat „kellett” gyorsan építenünk. Találtunk egy sziklás oldalt, ami saját „bátorságpróba” hellyé változott. (Jó, hogy a szülők nincsenek mindenhol ott…:)). Aztán nagyon hiányzott már a foci! De nem a rétre mentünk, hanem bementünk a kirándulóközpontba, ahol aztán mehetett a foci, lábtengó, volt a nem-focirajongóknak napozási, hintázási egyéb mászási lehetőségük. A pihenő időben pedig megnéztük a tölgyfa életéről szóló interaktív kiállítást.
Elfogyott az elemózsia, főleg az innivaló, és már indultunk is haza. Külön öröm volt, hogy az odafelé állva utazás helyett, a buszon visszafelé volt ülőhelyünk erre a „kemény” 15 perces buszozásra. (Lehet, hogy elfáradtak, kimozogták magukat?)
Ha igen, ez volt a cél: jó időben, jó helyen legyen együtt a csapat, érezzék jól magukat, mozogjanak, játszanak a jó levegőn. Azt hiszem, ez sikerült!
(Írnok)