A novemberi 3. hétvégén, a tinikirándulás keretében megint Bp-re mentünk, ezúttal a Népligetbe, a „Láthatatlan kiállításra”. Furcsa, de igaz cím. Két részből áll a kiállítás. Egy „világos” részből, ahol a vakok és a gyengénlátók eszközeit ismerhettük meg: braille írógépet, beszélő számítógépet, dombornyomásos dominót, braille írással jelölt kártyát, stb. „Bekötött” szemmel lehetett építeni, kirakózni stb. Aztán jött a „sötét” rész: …
6-os csoportokban mehettünk be a teljesen besötétített kiállítás részbe. Itt voltunk tanyán, lakásban (konyha, szoba, előszoba), kiállításon, bárban, erdészházban. Itt mindent tapogatva, a kezünkkel kellett megismerni, felfedezni, kitapogatni. Nem tudtuk, merre kell menni, hol vagyunk, ki van előttünk. Érdekes élmény volt! Az is, hogy a nekünk bizonytalan környezetben, mennyire biztosan mozogtak és segítettek nekünk a vezetőink, akik vakok v. gyengénlátók voltak. Nem ők szorultak ránk, hanem mi rájuk! Azt hiszem, mindannyian átértékeltünk bizonyos dolgokat: mennyire nehéz a nem-látóknak, és milyen hálásak lehetünk mi a megszokott, természetesnek vett egészségünkért!
(Írnok)