Hálaadó napunk megint megállított minket a mindennapokban: vegyük számba az áldásokat, amiket az elmúlt évben kaptunk. Már az imaórán sorakoztak a hálamondások, hálaokok. Egész nap vendégünk volt ifj. Kulcsár Tibor, budafoki lelkipászor (családjával együtt), aki az Ige szólója volt. Délelőtt Lukács 17:12-19, a 10 leprás példázata alapján szólt: miért ment vissza az az egy, a samáriai ember a meggyógyultak közül? Ha Isten kihoz a nyomorúságból, megszűnik a nehézség, sokszor megváltozunk: már nem is tartjuk fontosnak, vagy nem Isten általi kimenekedésnek vesszük. Isten nem hálálkodást, hanem hálát vár, ami egy életforma. Épüljön be a jellemünkbe a hálaadás! A hála maga az alkalom, nem arra kell várni, hogy majd alkalomadtán megköszönjük az áldást!
Délután a 107. zsoltár igéít vettük sorba. Sok féle helyzetben lehetünk. Isten mindenről tud és mindennek az ura. Minden helyzetből kiálthatunk hozzá, mert ő meg tud szabadítani, és akkor hálát adhatunk neki: mert Isten jó, örökkévaló szeretete. A választás lehetősége a mienk: elfogadjuk Isten vezetését, és akkor áldása kísér, vagy viseljük annak következményét, hogy távol élünk tőle. Ekkor ítélete utolér.
Délelőtt és délután is a szolgálatok sora mondta el, ki hogyan tapasztalta meg Isten gondviselését: volt, aki gyermekéért, lakásáért, az anyagi megtartásért, a munkájáért, családjáért, egészségért, felgyógyulásért, társáért, tanulmányaiért hálás különösen. Elhangzottak bizonyságtételek ebben a körben (Kispál Gergely, Feik Bernadett, Laczkovszky Melinda, Széll Barna, Sipos Barna, Tóth Zoltán, Szamosvölgyi Zoltán, Meláth Richárd, dr Laczkovszky Győző, Siposné Szedleczky Júlianna, Nemeshegyi Balázs), alkalmi versek (Tarnai Jánosné, Gerstner Károlyné) és zsoltár felolvasás (Fodor Mária).
Természetesen a hálamondáson kívül a hála adásra is sor került: imádságos szívvel tettük az oltárra adományainkat.
Az alkalmat szeretetvendégség keretén belül – baráti beszélgetésekkel zárhattuk.
Valóban legyen életformánk a hálaadás, épüljön be mindennnapjainkba!
Délelőtt és délután is a szolgálatok sora mondta el, ki hogyan tapasztalta meg Isten gondviselését: volt, aki gyermekéért, lakásáért, az anyagi megtartásért, a munkájáért, családjáért, egészségért, felgyógyulásért, társáért, tanulmányaiért hálás különösen. Elhangzottak bizonyságtételek ebben a körben (Kispál Gergely, Feik Bernadett, Laczkovszky Melinda, Széll Barna, Sipos Barna, Tóth Zoltán, Szamosvölgyi Zoltán, Meláth Richárd, dr Laczkovszky Győző, Siposné Szedleczky Júlianna, Nemeshegyi Balázs), alkalmi versek (Tarnai Jánosné, Gerstner Károlyné) és zsoltár felolvasás (Fodor Mária).
Természetesen a hálamondáson kívül a hála adásra is sor került: imádságos szívvel tettük az oltárra adományainkat.
Az alkalmat szeretetvendégség keretén belül – baráti beszélgetésekkel zárhattuk.
Valóban legyen életformánk a hálaadás, épüljön be mindennnapjainkba!