Hosszas egyeztetés és jó idő várás után végre összejött! Irány Diósjenő!
Az idei házaskörök az első alkalmukat összevontan tartottták. Kimentünk Diósjenőre, ahol bográcsban finom pincepörkölt készült. (Nem mondom, hogy mi főztünk, mert a munkák előkészítését és a szakács szerepét Sanci és Márti vállalta, ill töltötte be. Mi csak haszonélvezői és „türelmetlen” várakozói voltunk a felajánlásuknak).
Az idő nem igen kényeztetett el bennünket, de dél körül (az illatokra?) még a nap is kikukucskált. Igaz, hamar elbújt újra. Az imaház elől indultunk, 40 feletti létszámmal. Diósjenőn egy kemping fogadott be bennünket. Amíg az étel rotyogott, addig beszélgettünk: volt idő arra, hogy azok is szóba elegyedjenek egymással, akik vasárnap nem kerülnek egymás mellé, vagy már nem „jutnak, érnek el” egymáshoz.
A hozott sütik a várakozás, beszélgetés idején már elfogytak, de ez nem akadályozott meg bennünket, hogy a bogrács is kiürüljön… Jóízűen elfogyasztottuk a finomra sikeredett pörköltet.
Miután testünket jóllakattuk, Floch Gábor testvér szólt néhány szót a házaskörhöz: értékeljük párunkat, egymást. Néhány imádság zárta ezt a részt, majd játékok következtek. Délután mindenki addig maradt, ameddig ideje, kedve engedte.
Úgy gondolom, jól sikerült ez a nap, jó volt kimozdulni, együtt lenni – bogrács mellett.