Kíváncsian vártuk a november 21-ei kirándulást, melynek úticélja a Budavári Labirintus volt. Talán többet vártunk ettől, mint amit itt kaptunk. Az alagút-rendszer érdekes volt, és hihetetlen, milyen hosszu pincerendszer van a vár alatt…! Az idegenvezetőnk sok mindent elmondott, de… mire a csoport vége is odaért a következő helyszínre, már a fele mondanivalóját elmondta… A látnivalók is olyan gyér fényben voltak, hogy sokszor „látni kéne” lett inkább belőlük. Végigvittek (hajtottak) bennünket a történelmi korokon az őskortól a hunokig, II.Lajostól Mátyás királyig, a törököktöl a tatárokig, voltunk a más-világi labirintusban, a bátorság- labirintusban. A különböző termekben egy- egy barlangfestmény, szobor, lenyomat utalt a témára (amit vagy láttunk, vagy nem).
A labirintust elhagyva úgy gondoltuk, megnézzük a szomszédban lévő szikla-kórházat és atombunkert. Ez az ad hoc program annál érdekesebbre sikerült.
Nagyon talpraesett idegenvezetőnk volt, sok érdekeset mondott el a kórház és a bunker történetéről, megoldásairól. Pl : a bunker gázolaj-utánpótlását locsolókocsinak álcázott tankerekkel oldották meg: miközben locsolták a várban a virágokat, azalatt egy másik csövön töltötték fel ugyanazon kocsiból a tartályokat.
A kórház II.világháborús, eredeti tárgyakkal, gyógyszerekkel, kötszerekkel, gépekkel volt „berendezve”. Bevittek minket a kórházi részlegbe, de megmutatták a gépészeti részleget is. Állítólag a gépészeti berendezések a mai napig működő képesek, folyamatos volt a karbantartásuk. Életszerűvé tette a több mint 90 életnagyságú viaszfigura a kiállítást. Megmerevedett képben láttuk a műtétet,a kórtermeket, a stratégiai megbeszélést, láttuk a vérző sebesülteket, a fájdalmak között lévő katonákat, dolgozó orvosokat, nővéreket stb.
Azt hiszem, érdemes volt ezt a szombatot ideszánnunk!
(Írnok)