November 7-i SK alkalmunkon számunkra új kézműves technikával ismerkedtünk meg; a nemezeléssel. Kicsit formabontó módon, a színezett kártolt gyapjúból nem ruhaneműt, hanem ékszert készítettünk.
A nemezelés hagyományos mesterségét kipróbálva, végig az járt az eszemben, hogy a régi idők asszonyainak mennyi idejükbe, energiájukba, munkájukba került egy-egy ruhadarab elkészítése. Mekkora kincs lehetett, mennyire megbecsülhették ezeket a darabokat….
A nemezelés hagyományos mesterségét kipróbálva, végig az járt az eszemben, hogy a régi idők asszonyainak mennyi idejükbe, energiájukba, munkájukba került egy-egy ruhadarab elkészítése. Mekkora kincs lehetett, mennyire megbecsülhették ezeket a darabokat….
És mennyire bölcsek voltak, amikor a nehéz, fáradtságos és unalmas munkát örömmé varázsolták azzal, hogy összejöttek és együtt végezték el. Miközben haladtak a munkájukkal, beszélgethettek, élményeket oszthattak meg egymással, értékeket és példát mutathattak, barátságokat kötöttek és mélyíthettek el. Egy szóval: KÖZÖSSÉGET ALKOTTAK!
Ahogy végignéztem a 35 fős társaságon, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nekünk sem az az elsődleges célunk, hogy csodálatosabbnál csodálatosabb ékszereket készítsünk (bár szerencsére nagyon szépek lettek, és azért ez is fontos!), hanem az, hogy közösségben legyünk egymással és Istennel!
Ahogy végignéztem a 35 fős társaságon, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nekünk sem az az elsődleges célunk, hogy csodálatosabbnál csodálatosabb ékszereket készítsünk (bár szerencsére nagyon szépek lettek, és azért ez is fontos!), hanem az, hogy közösségben legyünk egymással és Istennel!
(SZ.Brigi)