A tini csoport szombaton (szept. 12-én) útra kelt. Mentünk vonattal, busszal, erdei vasúttal, autókkal…
Szobon keresztül érkeztünk Nagybörzsönybe. Itt megnéztük a Vizi-malmot, majd a patak partján játékra, beszélgetésre, „pihenésre ” volt lehetőség. Dél után indult az erdei vasút, ami olyan tájakon vitt át minket, ahol se gyalogút, se kocsi út nem volt, csak a kisvonat kocsijaiból lehetett azt a vidéket megnézni. Meredek hegyoldalakon kaptatott velünk fel a mozdony.
Szobon keresztül érkeztünk Nagybörzsönybe. Itt megnéztük a Vizi-malmot, majd a patak partján játékra, beszélgetésre, „pihenésre ” volt lehetőség. Dél után indult az erdei vasút, ami olyan tájakon vitt át minket, ahol se gyalogút, se kocsi út nem volt, csak a kisvonat kocsijaiból lehetett azt a vidéket megnézni. Meredek hegyoldalakon kaptatott velünk fel a mozdony.
Gyönyörű időnk volt, a fák alagútként borultak fölénk. Nagyitáspusztára megérkezve megint játék következett. Ott várt minket a „drótkötél csúszda”. Nagy élvezettel csúszdáztak a gyerekek különféle módon, egymással versenyezve, kézenfogva stb. Ezt követően várt ránk egy jó kis gyaloglás: irány le Kóspallagra. Minden információ szerint ez egy 6 km-es táv, de nekünk ezt másfél óra alatt sem sikerült teljesíteni. Pedig nem sétatempóban mentünk, főleg a végefelé nem! Az mindenesetre érdekes volt, hogy ahány táblát láttunk, mind azt mutatta, hogy még (vagy már) 6 km van hátra. Akkor is ez a tábla volt, amikor már kb 1 km-t jöttünk…
A végeredmény az lett, hogy lekéstük a Vácra induló buszt. Így még nem jártunk! Ekkor jött a szülői segítség. „Önfeláldozó” szülők jöttek értünk, (nem akarták, hogy ott éjszakázzunk, vagy további sok km-t gyalogoljunk) így a tervhez képest csak kis késéssel értünk haza. Köszönjük a segítséget ez úton is!
Fáradtan, de élményekkel gazdagabban értünk haza, és az is jó volt, hogy együtt lehettünk egész nap.
Fáradtan, de élményekkel gazdagabban értünk haza, és az is jó volt, hogy együtt lehettünk egész nap.
(írnok)