A hétvégén (történetesen 2009. március 21-22-én) Vácon járt a debreceni baptista ifjúság egy kisebb csapata. 2006 márciusában járt a mi ifjúságunk Debrecenben, és most hívtuk őket vissza.
Szombaton vonattal érkeztek meg Vácra. A vasútállomásról a Konstantin térre mentünk, ahol már várt a váci ifi többi lelkes tagja. A létszám nem volt stabil, a nap folyamán érkeztek újabb és újabb emberek (már akiknek délutánra sikerült felkelniük…). Betekintést nyerhettünk a Püspöki palotába, ahol – bár Abigéllel nem találkoztunk – megtekinthettük a püspöki bútorokat, óragyűjteményt, dolgozószobát.
Ezután a dómba mentünk be, ahol felmehettünk a hosszú csigalépcsőn és más sötét folyosókon keresztül a kupolába. A kilátás kárpótolt minket a tekervényes útért.
Fél egy és egy között a belváros egyik étkezdéjében ebédeltünk. A menü: pulykapörkölt galuskával, savanyú uborkával. Hogy az ebédet ledolgozzuk, sétáltunk egyet a belvárosban: megtekintettük kívülről a zsinagógát, a Kőkaput, a börtönt. Szerencsére utóbbit is csak kívülről. Majd a napsütésben visszasétáltunk a Dunaparton, és egy órát töltöttünk a Főtéren nézelődéssel, beszélgetéssel, ücsörgéssel vagy éppen süti/fagyievéssel. Délután négy óra felé értünk fel az imaházba. Egy kis szabadprogram után közös ifit tartottunk, ahol énekeltünk és bizonyságtételek hangzottak el debreceni és váci részről is. A buzdítást az egyik debreceni ifivezető tartotta. Ezután egy szituációs játékban villogtathatta meg mindenki színészi tehetségét, ezzel is rászolgálva a vacsorára. A virsli, tea és sütemények elfogyasztása után még lehetőség volt a további beszélgetésekre, ping-pong és csocsó meccsek lebonyolítására.
Az éjszakát a vendégek gyülekezeti családoknál töltötték, az itteniek otthon. Vasárnap délelőtt az istentiszteleten a két ifjúság együtt szolgált, és a debreceni fiatalok mondták el bizonyságtételeiket. Az ebéd szintén családoknál volt. Délután indultak vissza Debrecenbe, s a pesti csatlakozást kalandos úton, de elérték.
Igen áldásos hétvégét tölthettünk el velük, végig éreztük Isten gondviselését!
Az éjszakát a vendégek gyülekezeti családoknál töltötték, az itteniek otthon. Vasárnap délelőtt az istentiszteleten a két ifjúság együtt szolgált, és a debreceni fiatalok mondták el bizonyságtételeiket. Az ebéd szintén családoknál volt. Délután indultak vissza Debrecenbe, s a pesti csatlakozást kalandos úton, de elérték.
Igen áldásos hétvégét tölthettünk el velük, végig éreztük Isten gondviselését!
(Noja)