Jó volt látni a szülők között a 4 apró gyermeket.
Ábel, a „nagyfiú” komolyan végigülte a köszöntéseket, sőt, az apuka imádkozása alatt vigyázott a nagyobb öccsére, Árminra, aki élvezte, hogy elől lehet, sokan figyelik Őt,és mindenáron Anyukájához akart menni. Tamara, az egy szem leány, érdeklődve figyelte az eseményeket. A legifjabb Bahor fiú: Csongor. Ő Édesanyja kezében volt, és nagy, csodálkozó szemekkel figyelte a külvilágot. Szorgalmasan cumizott, néha mocorgott egyet.Lelkipásztorunk imádsága alatt, az Ő kezében aztán a hangját is hallatta: idegen kézben volt, vagy helyeselte az elhangzott szavakat?!…Norbi kezébe visszaadva aztán pillanatok alatt elhallgatott.
Meláth testvér köszöntő szavaiban arról szólt, hogy bár nehézségek voltak, vannak, lesznek is, de a segítség sem marad el.
Hagyományunkhoz híven a gyermekek, majd a gyülekezet nevében Meláthné Kati mondta el jókívánságait.
Isten áldja az egész Bahor családot, apraját és nagyját!
A délután a gyermekek szolgálatával folytatódott: az ovis csoport énekelt és mondott aranymondást, majd a kis-tini csoport képes beszámolója hangzott el az Ability Parkban tett látogatásról. A szolgálatok sorát Tóth László testvér verses szolgálata zárta.
Az igehirdetést Floch Gábor testvér végezte, aki Jézus főpapi imádságáról megkezdett sorozatát folytatta. Arról a részről beszélt, amikor Jézus a tanítványaiért könyögött:
Jézusnak fontosak vagyunk; nem mindegy, milyen Jézus-képet rajzolunk ki a környezetünk felé; felelősen töltsük be feladatunkat!
Ámen!
(Írnok)